SZENT LÁSZLÓ-NAPI BUKOVINAI SZÉKELY TALÁLKOZÓ

Szent László-napi Bukovinai Székely Találkozó

2014. június 28-29.

Reménység Szigete, Budapest, X. Gyógyszergyári út 3.

Kik a bukovinai székelyek?

A bukovinai székelyek magyar népcsoport, mely egykor Bukovinában telepedett le. Őseiket Hadik András tábornok gyűjtötte össze a Moldvában szétszóródott székelyek közül. Öt falvat népesítettek be a 18. század végétől egészen 1941-ig, amikor az akkori magyar kormány Vajdaságba telepítette őket.

Történetük:

Amikor 1764-ben Mária Terézia újraszervezte a határőrséget, Székelyföldön az erőszakos sorozás a madéfalvi vérengzésbe torkollott: osztrák katonák lemészároltak több száz székelyt, mert azok megtagadták a hadseregbe való bevonulást. Ezek után több ezer székely menekült át a keleti határon Moldvába, és részben a csángók között telepedett le.

Miután a Habsburg Birodalom 1774-ben megszerezte Bukovinát, az osztrák-porosz háborúban kitűnt Hadik András tábornok (Berlin megsarcolója) összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység.

Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten (1776), Hadikfalva, Józseffalva (1785) és Andrásfalva (1786).

A Szent László-napi Bukovinai Székely Találkozó előadói

A június 28-i nap háziasszonya: Kóka Rozália

Kóka Rozália a Népművészet Mestere, Magyar Örökség-díjas mesemondó, népdal- és népmesegyűjtő, népdalénekes, néprajzkutató, újságíró, író;

 



 

1971-ben alakította meg, és máig vezeti az Érdi Bukovinai Székely Népdalkört. 1973-ban a Szóljatok játszók, regölők pályázaton a Csiki Véró élete című monodrámája forgatókönyvével, majd a bemutatásával országos első helyezett lett. Ekkor indult előadóművészi pályája. Gyűjtéseiből előadóesteket, meseműsorokat szerkesztett, amelyekkel az egész "magyar glóbuszt" bejárta. Hanglemezek, kazetták is készültek belőlük. 1989-ben jelent meg első könyve, a bukovinai székely, gyímesi és moldvai népi szerelmes történeteket tartalmazó Egy asszon két vétkecskéje című kötet. 1991-ben őt és népdalkörét hagyományőrző tevékenységéért a hamburgi Alfred Toepfer F. V. S. Alapítvány "Európa-Díj a Népművészetért" kitüntetéssel jutalmazta. 1964 óta a Magyar Néprajzi Társaság; 1989 óta a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület tagja, a Vass Lajos Népzenei Szövetség alapító titkára (1995-2000), örökös tiszteletbeli elnöke. Kutatási területe a bukovinai székelyek, moldvai csángók néprajza. Néprajzi gyűjtéseket végzett Erdélyben, Moldvában, Bukovinában, a Belgrád mellett élő al-dunai és a kanadai bukovinai székelyeknél. A Magyar Földrajzi Múzeumban a bukovinai székely néprajzi gyűjtemény létrehozója (1988).

„Gyermekkoromtól nagy figyelemmel és odaadással igyekeztem megismerni, megtanulni és másoknak is bemutatni népcsoportom, a bukovinai székelyek történetét, népművészetét, életét. Tíz éves koromtól táncoltam iskoláim néptánc csoportjaiban, de a szekszárdi Sárközi Együttesnek és később a Somogyi Népi Együttesnek is tagja voltam. Tizenkilenc éves koromban indultam el az első "igazi" néprajzi gyűjtőutamra. Meséket és népdalokat gyűjtöttem, s nyelvész tanárom, Dr. Várkonyi Imre segítségével pályázatot készítettem az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra. Második helyezést értem el, s jutalmul felhoztak Budapestre, a Néprajzi Múzeumba. Akkor megismerkedtem mindazokkal a kiváló, szellemi nagyságokkal, akik későbbi életutamat meghatározták. A néprajzi gyűjtőmunkát azóta se hagytam abba. Eközben megunhatatlanul rajongok Gábor, Csilla és Lívia unokáimért. Ha csak tehetem, írok, mesélek.”

A június 29-i nap házigazdája: Sebestyén István

Sebestyén István: bukovinai székely népművész, mesemondó

 

Bukovinai székely szülők tizedik gyermekeként születtem az 1900-as esztendőkben. A 60-as 70-es években végeztem az iskoláimat Kakasdon. Ebből is láthatják hogy elmúlottam tizennyolc esztendős. Családi tűzhely melegénél tanulhattam szüleimtől a székely tréfákat, ősi népdalainkat. Ők a helyi hagyományőrző egyesületnek alapító tagjai voltak. Engem mindig fűtött a vágy hogy a hagyományőrzés terén maradandót alkossak. Kezdetben csak versenyekre jártam (Országos 1. díj, Országos nagydíj, Kiemelt nívódíj, és kétszeres Kárpát-medencei Vass Lajos Nagydíj). Az utóbbi években önálló előadó esteken népmesék-népdalok javából tartok előadásokat.

„Sokan vannak ma, akik szívesen énekelnek színpadon népdalokat, de egyre kevesebben vannak, akik gyermekkortól természetes formában, a legnemesebb anyanyelvként sajátították el a népdalokat, és azok sajátos kifejezésmódját.

A bukovinai székely Sebestyén István e kevesek közül való. Ráadásul nem csak énekelni tud szépen az Andrásfalváról elszármazott, végül Kakasdra került bukovinai székelyek leszármazottja, hanem kiváló mesemondó is! Pedig gyermekkorában az ő szülei generációjának nem sok örömben volt része. S hogy hogyan kerültek a székelyek Bukovinába és onnan a Dunántúlra? Úgy, hogy Mária Terézia uralkodása alatt az osztrákok erőszakos határőrség szervezése ellen felszólaló szabad székelyek tiltakozását az osztrák katonaság vérengzéssel torolta meg. A székelyek a további vérengzés elől tömegével menekültek ki előbb Moldvába, majd Bukovinába, ahol letelepedtek, és öt új falut alapítottak. (Tari Lujza népzenekutató)

(Összeállította: Frigyesy Ágnes, a Találkozó médiafőnöke)

---------------------------------------------------------------------------------------------------

A REMÉNYSÉG SZIGETE TÉRKÉPE:



---------------------------------------------------------------------------------------------------

Részletek: http://www.szekelykor.hu/BukovinaiTalakozo.html

__________________________________________________________________

(Leközlő:

Polgár Julianna
(szerkesztő- és fotóriporter – volt Duna TV, MTI - gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő – POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))