BEKÖSZÖNŐ - ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR

Kedves Olvasó!


Mai nappal - Költészeti Mesterem, Csoóri Sándor 83. születésnapján - útjára indítottam a Polgári Összmagyar RÖvidhír Média ((ÖSSZ)MAGYAR ÖRÖMHÍR) internetes újságot (naplót), hogy közéleti, társadalmi, összmagyar és összművészeti témákról röviden beszámoljak. Mély áhítattal vágyom arra, hogy a magyarság végre összefogjon, és így minden akaratunk, tettünk ÖRÖMHÍR legyen itthon és a nagyvilágban! Bár JÁTSZI TÉL, hópelyhekkel játszó, jeges szél az úr, szívünkben, lelkünkben NYÁRI DÉL honol már, mert ADAKOZÓ az AKARAT, MÉLTÓ az ÚT, MEGSZENVEDETT a SZÓ!

Hites reménnyel BABBA MÁRIA támogatásában,
köszönöm meg minden Olvasónk értő figyelmét!


Budapest, Gesztenyés-kert (Larus Rendezvényközpont)




Polgár Julianna
(főszerkesztő)



--------------------------
 

 

 

 

 

CSOÓRI SÁNDOR(Zámoly, 1930. február 3.) Költő,író, esszéista. A Pápai Református Kollégiumban érettségizett. 1953-tól az Irodalmi Újság-nál, 1954-től a Szabad Ifjúságnál, majd 1956-ig az Új Hangnál dolgozott, Felröppen a madár címmel jelent meg első verseskötete 1954-ben. Azóta közel ötven könyve jelent meg. A kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja. A Hitel című folyóirat főszerkesztője, 1991-2000 között az ÖSSZMAGYARSÁG, azaz, a valós Magyarok Világszövetségének elnöke, az első Duna TV, azaz, az ÖSSZMAGYARSÁG és ,,a Nemezet Televíziójá"-nak alapítója stb. József Attila-díjat kapott 1954-ben és 1970-ben. Több mint 20, irodalmi, közéleti, társadalmi, ÖSSZMAGYARSÁGi, ÖSSZMŰVÉSZETi stb.  díja közül 1990-ben Kossuth-díjban, 2012-ben Kossuth-nagydíjban részesült.

                     Nyári dél

Miféle álom úszkál a szilvafák alatt,
hová a nyár taszít?

Arany csordában járnak a darazsak
inni a vályúig.

A pajta hús terem, elhagyott ócska színház,
 kellékekkel tele.

Kaszák s cséphadarók közé egy paraszt-Hamlet
 éppen beillene.

Vakít az ól, falára lovat vés egy gyerek
s a lóra katonát.

galamb-álarcban múzsa röppen a földre le
s elvezeti lovát.

Egyszerű nyári dél, sárgulsz akár a tök,
szérűkön fölpupozva -

aranykor-végi fényed odaégeti testem
árnyát a kertkapukra.

Lehetne vad e föld, játéktalan, borús,
homok- vagy kő-világ,

s be jó, hogy mégsem az! Isten helyett rigók
szállnak a kerten át.

 

(Részbeni forrás: Arcok és énekek - verses antológia - 2012.)

(Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerkesztő-riporter - Duna TV, MTI - gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő – POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;

GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))